8.fejezet

De amit ott láttam....

Egy gyönyörű harmincas éveiben járó nő.

-Szia-köszönt.

-Ő...Jó estét-válaszoltam megszeppenve.

-Légyszi tegezz nem vagyok én olyan öreg-mondta mosolyogva

.-Persze vagyis oké.Gyere be-mosolyogtam rá.

-Köszönöm a fiam is nem sokára itt lesz csak akadt egy kis dolga.Pattie vagyok-mosolygott

.-Annabell de az Annát jobban szeretem-mikor ezt végig mondtam anyu is betoppant.

-Szia Pattie.Örülök hogy itt vagy.És a fiadat hol hagytad?-kérdezte az én drágalátos anyukám.

-Mindjárt jön csak még elintéz valamit.Elfoglalt:)-mosolygott.

-Gyertek addig mennyünk be a nappaliba mire megjön a fiad a vacsora is kész lesz-mosolygott rá anyu

Bementek a nappaliba én addig kimentem az udvarra hogy játsszak egy kicsit az én Colámmal.Annyira elmerültem a gondolataimba meg persze a játékba hogy már csak azt hallottam hogy csöngettek.Hűű ez aztán gyors volt.

-Anna,Gyere be légyszi.-kiabált ki anyu.

-Oké.Egy pillanat-válaszoltam.

Miközben mentem befele meghallottam egy nagyon ismerős hangot.Beértem a nappaliba és ott volt anya,Pattie,és Justin.

JUSTIN???Hát ő meg hogy kerül ide?Akkor azért volt ilyen ismerős a név is.Malette.

-Anna,szeretném bemutatni a fiamat Justint-úristen felém jön.

-Azt hiszem mi már ismerjük egymást-válaszolta helyettem is Jus és egy ravasz mosolyt villantott felém.

-Jah hát persze a díjátadó meg a színpad te voltál a OLLG-válaszolta mosolyogva anya.

-Igen-válaszoltam.

-Na most hogy így megismerkedtünk mennyünk mert kész a vacsora.

Bementünk az ebédlőnkbe elég nagy hely .Sajnos csak Jus mellé tudtam ülni.Mondjuk annyira nem sajnálom.De a levegő csak úgy szikrázott köztünk.Anyuék végig csacsogtak a vacsora közbe.Mikor végeztünk anyu hirtelen megszólalt.
-Anna, légyszíves mutasd meg Justinnak a házat míg mi beszélgetünk.-mosolygott.

Úristen.Még csak ez hiányzott.

-Na gyere.-mosolyogtam feszülten.

Elindultam a lépcsőn felfelé.De egyszer csak megszólalt.

-Anna várj.

-Tessék-megfordultam de arra nem gondoltam hogy mögöttem van. Felemelő érzés volt az összes gondolataimat elfelejtettem.

-Miért utálsz ennyire?-kérdezte

-Én nem utállak.Hogy utálhatnálak ha nem is ismerlek.

-Nem ismersz de tudom hogy azt hiszed rólam hogy egy beképzelt sztárocska vagyok.-válaszolta.

-Én ilyet sose hittem-füllentettem.

Hirtelen megcsörrent a telefonom Chels volt az.

-Sya Chels-mosolyogtam

-Szia csajszi.Csak annyit szeretnék kérdezni hogy holnap ne kísérjelek el az orvoshoz?-kérdezte.

-De persze ha szeretnél legalább nem leszek egyedül-mosolyogtam

-Oké.Akkor most leteszem csajszi vigyázz magadra akkor holnap megyek.Szia

-Szia Chels.

Mikor le tettem hirtelen megfordultam Justin ott állt közvetlenül mögöttem.

-Miért mész te orvoshoz?